2011.04.24.

Ünnepi gondolatok

Vegyél egy nagy levegőt, én most nekifutok:
Szerintem a Húsvét útálatos dolog. Így hosszú ú-val. A nyomaték kedvéért.

És nem a vallási cuccal van bajom. Azt most, ha megengeded ki is hagynám.
Hanem a körítéssel.
Az ablakmosással.
Az ehetetlen csokinyuszikkal. Meg a tojásokkal is.
Ja igen, és hogy a nyúl hozza az ajándékot.
És hogy 60 éven túli emberek elvárják a felnőtt gyereküktől az udvariassági locsolkodást.
És sikongatva tartják a fejüket, meg számolják, hogy melyik tojás kinek is jár. 
Különben meg ez a "nagyon felnőtt" ünnep arról szól, hogy először is halálra zabálják magukat a népek. Aztán pedig vedelnek. Vagy fordítva. Az eredmény nagyjából ugyanaz.
A szép hagyomány ápolása címén az ember lánya elviselhetetlenül büdös lesz- ha van benne tapasztalatod, akkor tudhatod-, mert némelyik kölni csak a harmadik hajmosásra adja meg magát. Az ember fia, pedig földhöz csapkodhajta a hímes tojásokat, miközben a lóvét számolja, és azon morfondírozik, hogy kit is lehet még levenni egy kis bugyuta versikéért cserébe.
Találkozhatsz sosem látott rokonokkal, bájvigyoroghatsz, és megmutathatod a szép új ruhádat. Az egész műsorszámot az tudja egy kicsit oldani, ha megfelelően pöttöm gyerek van a családban, aki őszintén rá tud csodálkozni minderre.  

Ó, igen. Szóval mondhatod, hogy engem biztosan megesz(ik) a kosz, mert nem mosok ablakot. Lehet.
Vagy kegyetlen és szívtelen vagyok, mert se csokinyuszi, se hímzett tojás. És a leadott 10+ kilómat se most akarom  visszaenni, ami már ugye 17...
És ráadásul még csak klubot sem alapítok, hogy útáljuk együtt a húsvétot, így hosszú ú-val.
Se dühös nem vagyok a gonosz csokigyártókra, vagy a pálinkáscégekre. A kölnigyártők is élhetnek boldogan... felőlem a sonka is kész lehet másfél óra alatt...
Hát akkor mit is akarok én itt? 
Mondjuk egy másik nézőpontot.
Lehet útálni a húsvétot. És úgy megváltoztatni, hogy jó legyen.

Utóirat: az sms üdvözleteket el is felejtettem megemlíteni. Azokat is útálom!
És nem fogom bánni, ha nem küldesz nyuszis képeslapot.

2 megjegyzés:

  1. Javarészt egyetértek. És ugyanezt gondolom a Karácsonyról is.

    Viszont ünnepelni jó! Ha azt úgy tesszük ahogy nekünk jó!
    Nálunk tegnap volt összcsaládi gyerekes húsvétolás. Öröm volt látni, ahogy a srácok a fűben keresték a csokitojásokat. Ahogy a kertben kacagva kergették a szappanbuborékot. Ahogy jó étvággyal ettek.
    És ahogy a szüleikkel hazamentek ;-)
    Most meg élvezem hogy csend és nyugi van.

    Ablakot akkor mosok ha koszos és van rá időm. Lehet hogy pont holnap. A locsolkodni vágyóknak meg évek óta kívül tágasabb.

    VálaszTörlés
  2. Lehet hogy bánni fogod, hogy küldtem, de ez a képeslap szerintem most ideillik:

    https://picasaweb.google.com/lh/photo/zQ-XR8P__OSzRSO20Uj3Pw?feat=directlink

    VálaszTörlés

Nem is tudod, mennyire örülök, hogy írsz nekem valami értékeset, izgalmasat, vagy mogyoróscsokisat.
Na jó, írj, "csak úgy" is.
Mindig is szerettem (volna) levelet kapni!