2011. ápr. 24.

Ünnepi gondolatok

Vegyél egy nagy levegőt, én most nekifutok:
Szerintem a Húsvét útálatos dolog. Így hosszú ú-val. A nyomaték kedvéért.

És nem a vallási cuccal van bajom. Azt most, ha megengeded ki is hagynám.
Hanem a körítéssel.
Az ablakmosással.
Az ehetetlen csokinyuszikkal. Meg a tojásokkal is.
Ja igen, és hogy a nyúl hozza az ajándékot.
És hogy 60 éven túli emberek elvárják a felnőtt gyereküktől az udvariassági locsolkodást.
És sikongatva tartják a fejüket, meg számolják, hogy melyik tojás kinek is jár. 
Különben meg ez a "nagyon felnőtt" ünnep arról szól, hogy először is halálra zabálják magukat a népek. Aztán pedig vedelnek. Vagy fordítva. Az eredmény nagyjából ugyanaz.
A szép hagyomány ápolása címén az ember lánya elviselhetetlenül büdös lesz- ha van benne tapasztalatod, akkor tudhatod-, mert némelyik kölni csak a harmadik hajmosásra adja meg magát. Az ember fia, pedig földhöz csapkodhajta a hímes tojásokat, miközben a lóvét számolja, és azon morfondírozik, hogy kit is lehet még levenni egy kis bugyuta versikéért cserébe.
Találkozhatsz sosem látott rokonokkal, bájvigyoroghatsz, és megmutathatod a szép új ruhádat. Az egész műsorszámot az tudja egy kicsit oldani, ha megfelelően pöttöm gyerek van a családban, aki őszintén rá tud csodálkozni minderre.  

Ó, igen. Szóval mondhatod, hogy engem biztosan megesz(ik) a kosz, mert nem mosok ablakot. Lehet.
Vagy kegyetlen és szívtelen vagyok, mert se csokinyuszi, se hímzett tojás. És a leadott 10+ kilómat se most akarom  visszaenni, ami már ugye 17...
És ráadásul még csak klubot sem alapítok, hogy útáljuk együtt a húsvétot, így hosszú ú-val.
Se dühös nem vagyok a gonosz csokigyártókra, vagy a pálinkáscégekre. A kölnigyártők is élhetnek boldogan... felőlem a sonka is kész lehet másfél óra alatt...
Hát akkor mit is akarok én itt? 
Mondjuk egy másik nézőpontot.
Lehet útálni a húsvétot. És úgy megváltoztatni, hogy jó legyen.

Utóirat: az sms üdvözleteket el is felejtettem megemlíteni. Azokat is útálom!
És nem fogom bánni, ha nem küldesz nyuszis képeslapot.

2011. ápr. 7.

Akkor most kívánjam a halálodat?


Néztem egy filmet. Fliegauf Benedek: Csillogás c. filmjét. 
És elgondolkoztam.
Szerintem nézd meg te is.
Aztán beszélgessünk.
Itt megvárlak.

---------------------------------

Nekem például az jutott eszembe, hogy halottak napja alkalmából ilyen filmeket tessék vetíteni, kedves tévétársaságok... - de jó lesz húsvétkor is-,
mert ez a film tetszik nekem. Nagyon.

És az is tetszik, hogy aki visszatért a halálból, az a jelek szerint nagyon megváltozik.
Békébe kerül magával és a világgal.

Szerintem ez jó dolog.

Szóval akkor, most kívánjam a halálodat?
Merthogy jó dolog.
Különösen, ha el is meséled az élményedet, mert a tested mégsem veszett el végleg...

Persze az is eszembe jut, hogy a békéhez azért nem biztos, hogy meg kell halni. Lehetnek azért más módok is...
Na jó, most vitatkozom magammal, mert a meditációban is "meghal" a kételkedő.
Szóval lehet, hogy tisztázni kellene a halál fogalmát. Ahogy jó filozófushoz illik.
De mostanában nincs értéke a filozófusoknak. Ezért ilyen szerepet nem is húznék magamra.

Maradjunk inkább annyiban, hogy ha a halálodat kívánom, akkor örülhetsz.
És az a csillogás a szemedben... az is tetszene.
Persze... lehet, hogy már neked meg is van?

2011. márc. 16.

Különc

Különcködés

Abban a pillanatban különccé válsz, ha egy környezetben, ahol dohányoznak,  te nem teszed.
Ahol kávén élnek, és te inkább gyógynövényteát innál.
Ahol mindenki szőke, és te vörös vagy.
Ahol mindenkinek van gyereke, és neked nincs.
Ahol a húsevés a norma, és te vegetáriánus vagy.
Ahol síelés a menő, és te szánkózni tudsz.
Ahol mindenki alkalmazott, és te szabadúszó vagy.
Ahol az emberek átlagosan 160 cm magasak, és te 190 vagy.
Ahol mindenkinek kivették már egy-két szervét, és te egészséges vagy.
Ahol ...

Most őszintén:
Szerintem te is voltál már különc egy-két dologban.
Vagy leszel.
Vagy ha soha semmikor nem voltál, nem leszel, akkor te vagy az "Átlagváros" lakója.
És attól, hogy "átlagvárosi" vagy, még  nem kell lekaszálni a különcöket. Jó? 
Sem hivatalból.
Sem barátságból.
Sem anyai féltésből.
Sem ellenségeskedésből.

Lehetnél ebben különc. És ezzel azonnal elhagynád "Átlagvárost."
"Átlagvároson" kívül pedig akár találkozhatnánk is.
Mi különcök.

2011. jan. 27.

Januári leszázalékolás


Ebben a modern világban, azt hiszem, elkéstem.
Persze, mindjárt vége a januárnak... De nem is ez a baj. Vagyis nem baj. 
Akkor kellett volna agyon csapni azt az embert, amikor kitalálta. Igen, igen, a százalékszámítás kitalálójáról beszélek. Persze tudom... modern világ azóta már finomodott, időnként ezrelékszámításról is beszélhetnék...

Jól van, na. Tudom, hogy nem annyira bonyolult... azóta több millióan is kitalálhatták volna...

Hogy mi a bajom vele?
Matematikailag semmi. Az esetek nagyobbik százalékában megy...
Gyakorlatilag sok. Élet-halál kérdésekké válik a megfelelő kicsi vagy nagy százalék. Megfigyelted?
Pedig a legviccesebb az egészben, hogy ezek viszonyok. Viszonyítások kifejezve egy számértékben....

Például hogyan is keserítik meg egy modern ember életét a százalékok?
Magyarázzam?
Á, tudod te... százalékban mérik

- az adót, amit fizetned kell
- a kirúgásodhoz vezető út is %-kal van kikövezve, ha a teljesítményed százalékosítható
- a profitot, hitelt, kamatot, árfolyamokat, gazdasági növekedést (vicces, hogy negatív növekedésnek neveznek durva csökkenéseket)
- %-ban határozzák meg a gyógyulásod esélyeit
- a választások eredményét és a hozzá tartozó teljes arzenált beleértve, hogy kinek van igaza és miért
- még a leárazások is százalékosak
- a testzsírodat ebben mérik és ebben ijesztgetnek
- és hogy a többi test-adatról se feledkezzek meg, a test folyadékainak és szilárd összetevőinek arányait és változásait...
- ja, ja és a kedvenceim: a 20%-kal hosszabb, dúsabb, több...
meg az 1000-ből több mint egy, de  kevesebb mint 10 észlelte magán...
-na és a leszázalékolás? Amikor kőbe lesz vésve, hogy mennyire vagy selejtes...
Ezt sosem értettem igazán. Még a lehetőség is elvész, hogy egésznek érezhesd magad. Mert még papírod is van róla. És ha már ott tartasz, annál jobb, minél rosszabb.... Érted ezt?

Szóval. Kapisgálod már?

Szerintem akár 100%-kal is vidámabb, érdekesebb, értelmesebb lehetne az élet %-ok nélkül. Vagy 200%-kal?
Például megszűnnének a 1,5 gyerekes családok. Az átlagszülők. És az átlag alatti keresetek.


Mert akkor valami mást kellene kitalálni. De az is lehet, hogy nem hiányozna senkinek, és nem is akarnánk a százalékot semmivel sem pótolni, sem helyettesíteni.

2011. jan. 20.

Idegvasaló





Csodálatos, izgalmas világban élünk. Minden változik. És minden ugyanaz.

Ezt a 3 mondatot szerintem 500 évvel ezelőtt is elmondhattam volna. Ugyanúgy igaz lett volna. Úgy saccolom, 500 év múlva is így lenne...

Míg 500 évvel ezelőtt - úgy hisszük - sokkal kevesebbet tudtak a világról, ezért - úgy hiszem- sokkal kevesebb félnivalójuk is volt. Tudták, hogy a kísértetkastélyba nem érdemes bemenni, csak annak, aki félni akar... nagyokat. Vagy éjfélkor a keresztúthoz. Mert mondd meg őszintén: most mi dolgod volna azokkal a kísértetekkel? Vagy éjfélkor a keresztútnál... azokkal a lényekkel ott a keresztútnál, akik úgy jöttek ide, hogy nem hívtad őket? Vagy mégis? Te hívtad őket?
Hát, igen. A kíváncsiság... 
Akkor pedig elkerülhetetlenül fognak téged ijesztgetni.
Ők is. De az emberek inkább. Vagyis gyakrabban teszik.
Azok, akik, már hallottak róla, hogy az unokatestvérük ükapja...
És ettől te rettegni fogsz.

És miután a dolgok ugyan mindenben megváltoztak, másrészt úgy tűnik, hogy mégiscsak ugyanazok...
Manapság nem a kísértetkastélyokban ijesztgetnek, az már nem akkora szám.
Manapság a politikából jön a kísértet. Tévén, rádión, újságon keresztül.
Az egyik fele kísétetezik. (Bocsánat, két harmada, és kísérletezik.) A maradék apátiában van, elhaló hangon kiabál, vagy azt számolgatja, hogy milyen autót is vásárol az adóból visszamaradó pénzéből, ami a gazdagoknak jut.
Te pedig... modern világ... már nem is kell odamenni- beengeded a lakásodba, az autódba, a fejedbe, és retteghetsz. Ha kétharmados vagy, ha nem vagy kétharmados, kirúghatnak. Ha kétharmados vagy, ha nem a benzin ára az egekben. És nemsokára ott lesz a tejfölben is. És hol a vége? Retteghetsz.

Szóval a piaci rést megtalálva, itt van Agyból Buddha legfrissebb terméke az IDEGVASALÓ.
Görgős, 360 fokban forgatható, beépített face lifting, kellemesen bizsergető, többfunkciós.

-Ha gazdag vagy, akkor az adóból maradó pénzedből lendítsd fel a gaza(g)ságomat. Magyar termék. Keresem a kínai gyártót. De attól az magyar termék lesz.
-Ha szegény vagy, akkor pedig nem kérdés, hogy szükséged van egy ilyen kütyüre. Vegyél fel rá hitelt. 
Csak nem képzeled, hogy olcsón adom?

Apró betűs rész: felhívom a figyelmet, hogy az idegvasaló tüneti kezelés. Nem helyettesíti az okok feltárását és megszüntetését. Éppen ezért ha 15 percenként hallgatsz híreket, vagy naponta több órán keresztül szól a tévé-rádió nálad, akkor  legalábbis minden hírek után használni ajánlatos .


2011. jan. 14.

Kistestvér és varázsütés


5 év körüli gyermeket ráncigálnak a szülők a pszichiáterhez. A gyerek a pár hónapos kistestvérét bántja, dühösen püföli, akár a szülő jelenlétében is. Nem használ sem kezelés, sem szidás, sem büntetés, sem kiabálás. Sőt,  mintha még rosszabb lenne az ügy. 
Mi a megoldás? 
Kideríteni az okot. 
Furcsa módon ugyanúgy, ahogy egy felnőttnél is. Meg lehet kérdezni...
Ha van, aki kérdezzen, és van aki, oda is figyel a válaszra...
Mert a gyerek válaszol.

"A kistesó nem játszik velem. Labdázni hívom, ő csak fekszik. Naná, hogy ráncigálom, hát jöjjön már játszani. Anya és apa azt ígérte, hogy játszani fog velem. Dühös vagyok. Nem játszik."

A gyereknek senki nem mondta, hogy ahhoz, hogy a tesója labdázni tudjon, meg kellene egy kicsit nőnie.  Amikor ezt elmagyarázzák neki, varázsütésre megszűnik a probléma.


Ez a történet jutott eszembe a táplálkozással kapcsolatban. Én is ez a "püfölős gyerek" voltam- én a saját testemre haragudtam, mert mindig éhes, semmi nem elég neki. Fölösleget raktároz. Egy ideig haragban voltam a testemmel. Aztán elkezdtem ignorálni- "tudod, mit... nem is érdekelsz... "
Amíg valaki el nem magyarázta nekem, hogy semmi baj nincs azzal a testtel. Amit kap üzemanyagként, azzal erre telik. Öngyógyító szerkezet. Ha mást adsz neki, meg is tud gyógyulni. Nincs se betegség, se semmilyen testi nyavalya, amit ki ne tudna javítani. 
Varázsütés. Kibékültünk. 

Hogy ez mekkora szenzáció!
Lehet, hogy neked nem az, de nekem igen. Hadd lelkendezzek még egy kicsit.
Nekem új élmény. Izgalmas kaland.

Hogy én milyen kötöznivaló bolond voltam! Mennyi mindent elhittem.

Megígérték a tejgyártók, hogy a tejtől erős csontjaim lesznek...- és én elhittem.
A vitaminkapszulások válltig állították, hogy 2 kg gyümölccsel felér ez a kis kapszula- ezt is elhittem.
A doktorbácsi megsimogatta a buksimat, és azt mondta, hát ez már csak így marad... -neki is hittem.
Meg a jó szándékú emberek, akik mind okosabbnál-okosabb dolgokat sulykoltak belém reklámok, hirdetések, tanfolyamok formájában. Csodaszerekről, pirulákról, teákról, miligrammokról, brazil őserdőről, varázslatokról. Ellenálltam én rendesen, de a kérdés mindig ott motoszkált... "mi van, ha nekik van igazuk?"

Belül csak nem találtam békére... táplálkozás ügyében. Háborúztam a világgal. Azért háborúztam, mert  belül dúlt háború. Nem tudtam, mi a jó. 
Jelzett ugyan a testem, de ÉN a NAGY OKOS FEHÉR EMBER... felülírtam a jelzéseket... mert én majd jobban tudom, meg nem érek rá, vagy ez most olcsóbb... azt a kínálást meg nem lehet visszautasítani...

Éppen ezért, most nagy együttérzéssel fogadom a töltöttkáposztások, rántottcsirkések és hamburgerzabálók fejemhez vágott megjegyzéseit arról, hogy milyen kötöznivaló bolond vagyok én most szerintük. Mert belül béke van. 

Békében lenni egyszerű. Azt egyél, amitől a test jól érzi magát. Mert akkor te is jól leszel benne. 

Nagy együttérzéssel megkérdezem, hogy hogy kell-e 
emésztéskönnyítőt bevenned, 
vagy savlekötőt, 
vagy hashajtót, 
puffadásgátlót,
cukorgyógyszert,
zsíroldót,
koleszterincsökkentőt, 
kávét, serkentőt, nyugtatót, pörgetőt, hormont
... soroljam? 

Nem, nem vagyok orvos. 
Csak józan ésszel... ha bármelyik is szükséges számodra, akkor az számomra azt jelenti, hogy lehetnél jobban, lehetnél jóban a testeddel. 
Nem direkt csinálja veled. Nem kiszúrásból. 
Csak abból, amivel ellátod, erre telik.






2011. jan. 7.

Zsíros kilók, vizes kilók? Hát nem mindegy? Menjetek!

Hát így történt.... a fölös kilók elhagyása... 
Nem bonyolult.
Csak én nem tudtam.
Csak ÉN nem tudtam?

Akinek az ünnepek után nincsen fölös kilója, vagy két nap koplalással már le is adta, annak gratulálok. Ő most ne olvassa tovább... hacsak... hacsak nem érdekli őt egy furcsa történet.

Nem akartam én kilókat faragni. Dehogy is. Nincsen elég hiúság bennem. És különben is utálom a fogyózós recepteket/történeteket/kalóriaszámlálásokat. Valahogy úgy képzelem, hogy amikor a Jóisten megteremtett bennünket, akkor nem rakta mellénk a fürdőszobai mérleget. Szóval a téma itt nálam le volt zárva. 

És ezt... hát ugye... ezt az elképzelésemet nem is változtattam meg.

Akkor mi történt? -kérdezheted.

Az történt, hogy van nekem egy szívbéli jó barátnőm, akivel a lelki problémáimat szoktam kibogozni. Beszélgettem vele erről-arról. 
Például, hogy a vadon élő állatoknak nincs egészségbiztosításuk. Cserébe viszont nem is aggódnak miatta. És ez milyen vicces, mert különben nem is betegek. (Jó, nem arra gondolok, hogy "gonosz" emberek elgáncsolják őket, eltörik a csontjuk vagy fémhengereket lövöldöznek beléjük... az egy másik téma). Nem küszködnek vastagbélrákkal vagy refluxszal... he-he-he. Mondjuk amikor a zsiráf refluxos lenne... Belegondolni is vicces.

És ahogy erről viccelődtünk, hát nem lehetett kihagyni a homo sapienst.  
"Homo sapiens egy faj a földi, élő organizmusok összességén belül." 
Úgy néz ki, hogy amikor megteremtődött, akkor se fürdőszobamérleget nem kapott, se azonnal oldódó kakaót, se 3 perc alatt elkészíthető zacskós csirkét... 

És ha a homo sapiens, az értelmét arra használná, hogy ne rontsa el, ami jól van amúgy is, akkor vajon egészségesebb lenne?

(Hű, itt most még abbahagyhatod az olvasást. Mert itt felforgató nézetek következnek. És a legtöbb emberben ezek felháborodást és/vagy ellenállást és/vagy lehülyézést  eredményeznek... Szóval?)
Szóval igen.
Egészségesebb lenne. Ha azt enné, ami neki való. "egy faj az élő organizmusok közül" A zsiráf nem akar oroszlánt enni. Az oroszlán meg nem legelészik a fák tetején... Tudják, hogy mi való nekik.

Na de mi? Értelmes emberek?
Nekünk mi való?

És ez volt az a pont, amikor a szívbéli jó barátnőm visszakérdezett: Szerinted a természete szerint mivel működik az ember?

És azt kellett mondanom nagyon félénken: .... ööö... gyümölccsel? zöldséggel? magokkal? 
És azt mondta: itt állj meg. Ennyi elég is neki. Nyersen. Nemhogy elég neki, hanem jól működik tőle.  Másra nincs szükség.Van elegendő energiája, és ki tudja dobálni a felhalmozott felesleget. Mert ez energetikai kérdés. Elvégre én is csak akkor hajigálom ki a feltornyozott ruhákat, ha van elég utánpótlás. Ha csak kettő van, akármilyen lyukas, akkor se válok meg tőle. 
És a beszélgetés még folytatódott. Hosszan. Órákig. 
Nekem csak egy hetes léböjtkúra volt valaha az élményem a tisztán gyümölcsökkel kapcsolatban. Attól mondjuk jobban éreztem magam. Ha belegondoltam őszintén, igazából soha de soha ki nem próbáltam ilyesmit: gyümölcsöt, zölséget, magokat, nyersen. 

Pedig a titok itt van. Mutatott nekem példákat: 
-30 nap alatt a cukorbetegség visszafordítható. És nézzem meg az erről szóló filmet, mert valaki 17(!) féle gyógyszerről állt le
-és nem kell messzire mennem, mert Mo-on is vannak, akik így táplálkoznak
-és lehet enni csokoládét, meg mindenféle édességet, az éhezést pedig felejtsem el... kezdjek el végre normális üzemanyagot tölteni magamba.

Szóval így kezdődött. Lelkesített nagyon. 
Kísérlet. Azt gondoltam, hogy 30 nap nem akkora idő, hogy ki ne bírnám. Ha már kísérlet, legyen 100%. (Mondjuk ezt nem nagyon ajánlgatják. Azt mondják, tessék  csak fokozatosan... stb. De nekem ide az egészet, teljesen, úgyhogy bele a közepébe...) 

És eltelt 30 nap. És azóta még majdnem 30. Leadtam 6 kilót, aztán ötöt (összesen 11-et)
És nem akaródzik visszatérni a régi életemhez. EZ JÓ.  Nem tudom meddig. Nem kell eldönteni.
Egy csomó új dolgot tanultam. És új dolgokat ettem. Például szaloncukrot és beiglit. Nyerset. Finomaaaat!
Szebb lett a bőröm. (mármint azután, hogy méregtelenítési tünetként kiütött...és elmúlt)
Több energiám van. 
Meg tudok csinálni olyan jógagyakorlatokat, amit eddig nem. Hogy ez mekkora öröm!!
Sosem éhezem. 
Amikor éhes vagyok, eszem.
Amikor nem vagyok éhes, nem eszem. (Lehet, hogy neked triviális. Nekem nem az. Én ugyanis ettem udvariasságból is a vendégségben...)
Annyit eszem, amennyi jól esik. Vannak napok, amikor sokat és sokszor. Vannak napok, amikor nem sokat, mert nem vagyok éhes. (Na ez is lehetetlen volt korábban. Én ugyanis mindig éhes voltam.)
Szóval minden jó. Próbáld ki. 
Ha sok a 30? Próbáld ki 3 napra.
Értelmes ember vagy.
Gyűjtsd be az információt. 
Vagy emlékezz... a teremtésed kezdetére... amikor még nem az áruházláncok szabták meg, mit egyél. 

Arra azért érdemes számítani, hogy előjönnek "minták" és megoldandó régi jól elásott  lelki cuccok... igen erre jó felkészülni.
Meg arra, hogy lehülyéznek. Úgyhogy egy percig sem csodálkozom, ha nem akarod elmondani senkinek... Jönnek a B vitaminnal, a fehérjékkel és a többivel. Leghangosabban a hamburgerzabálók. Néha még egy csirkecombbal fejbe is akarnak majd vágni... Kockázatos így táplálkozni. 
Mondd azt, hogy fogyókúrázol. Ilyenkor januárban? Ki nem? 

Mondjuk ez nekem nem jött be. Aki ismert, nem hitte el...